Sokkal inkább, mint valaha, szükségünk van életünk egy-egy korszakában saját életfilozófiánk felülvizsgálatára. Honnan jöttünk, hová megyünk? Értelmessé vált-e életünk, tudjuk-e magunkat az emberiség egy jelentőségteli tagjának látni? El tudjuk-e helyezni életünket népünk sorsában, történelmünkben, tudjuk-e a látóhatárt a kozmosz teljességéig tágítani? Hogyan viszonyulunk a mai kor problémáihoz, az elidegenedéshez, a hatalmi helyzetekhez és a természeti környezet pusztulásához? A transzperszonális szemlélet segíthet abban, hogy ezekre a kérdésekre ne konzerv válaszokat adjunk, melyeket esetleg a média vagy bizonyos társadalmi közhelyek, sémák sugallnak, hanem találjuk meg személyes kérdéseinket és ezekre kíséreljünk meg választ adni. Ez nem kis feladat.

Ahogy kérdéseink szaporodnak, lehet, hogy bizonytalanná válunk saját helyzetünk vagy a világ egyes kérdéseinek megítélése ügyében és ez nem baj. Ezen a területen is változunk, és nyitottabbá kell válnunk, hogy megértsük a valóság súlyos problémáit. Azt mondják, nyílik az olló, a gazdagok egyre tehetősebbek lesznek, míg a szegények egyre nincstelenebbek. Van-e szociális érzékenységünk az ebből fakadó problémák tudomásul vételére? Közhellyé vált, hogy rohanunk, de tudunk-e megállni és együttérzést gyakorolni családtagjainkkal, gyermekeinkkel, esetleg még idegenekkel is? Felismerjük-e azokat a helyzeteket, ahol aktívan segíthetünk egy kis közösség érdekében, vagy kívülállóként szemléljük a problémákat? Tudunk-e szolgálatot végezni egy magasabb cél érdekében? Mindezek lelki fejlődésünknek fontos inspiráló kérdései, melyek megtaníthatnak bennünket arra, hogy a világ egy egész, és az egyes személyek szintjén a globális problémák épp úgy megjelennek. A transzperszonális szemléletű önismereti munka segít abban, hogy ezekre a kérdésekre aktív válaszokat adjunk, melyekben felelősségünk és tenni akarásunk egyaránt megjelenik, csökkentve szorongásunkat és növelve szabadságunkat.

A modern ember spiritualitáshoz való viszonya emberileg és társadalmilag egyaránt bonyolult problémává vált. Különösen az európai civilizáció területén ellentmondásos a helyzet. Egyszerre vannak jelen a nagy egyházak vallásai, a keletről érkező mesterek, guruk, jógik tanításai, modern meditációs iskolák és kisebb, zárt szekták. Mindez beágyazódik egy materialista és ateista társadalmi szintű tendenciába. Ugyanakkor az individualizáció, a családi hagyományok szétfoszlása, a személyes érdekérvényesítés nyílt előtérbe kerülése megnehezíti az eligazodást a mindennapi és a szellemi életben egyaránt. Érthető módon egyre több ember válaszol erre a kusza helyzetre azzal, hogy saját, személyes szintjén próbál utat keresni. Ez az útkeresés számos személyes csatát, küzdelmet, kétséget rejt magában, melynek nehézségeivel való bátor szembenézés komoly hozadékokat hordoz a személyes fejlődés szintjén.

Sokan felteszik a kérdést, hogy az Új Kor, a New Age mozgalma milyen viszonyban áll a transzperszonális pszichológiával. Nem könnyű erre rövid választ adni, hiszen a New Age amerikai felbukkanásakor progresszív irányzat volt, amely a vietnámi háború és a hippimozgalom után széles társadalmi rétegeknek jelentett aktív segítséget. A transzperszonális pszichológia nézőpontjából nem tudunk egyetérteni a pszicho-business vámszedőivel. Nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül azt a sok értékes és új gondolatot, amelyet önnön sorsukat megélt emberek felelősséggel adnak tovább. Számunkra a magas fokú szakmai felkészültség és a segítő szakma felelőssége adja meg az útmutatást ahhoz, hogy az ajtón belépő kliens bármiféle ideológiai vagy vallási meggyőződését tiszteletben tartva az ő lelki fejlődését segítsük a magunk pszichológiai eszközeivel.