Mit tehetünk önmagunkért?

A csoportok vagy a terápiás munka végén, esetleg csak belső érdeklődésük miatt sokan kérdezik, hogyan tehetnek aktívan önmagukért valamit a későbbiekben. Nekik szól ez a rövid összefoglalás, mely elsősorban a lelki egyensúly megszerzésére és megtartására irányul. Természetesen ennél sokkal többet tehetünk magunkért.

Az „önmenedzselés” kifejezés hallhatóan az üzleti életből szivárgott át és jól leírja azt a folyamatot – bár más nyelven: felelősek vagyunk önmagunk jóllétéért, lelki békénkért is.

A tudatosság egy másik dimenzióját jelöli lelki életüknek, készségeinknek, de hasonló tartalmakra utal: érzékeljük önnön viselkedésünket, de egyúttal testi valóságunkat és érzelmeinket is. Legyünk egyre inkább tisztában azzal, ami velünk történik és ami bennünk történik. Így tudjuk életünket egyre hatékonyabban szabályozni.

Önismeret

A gyakorlat azt mutatja, hogy ha mélyebb érdeklődés alakul ki bennünk a személyiségfejlesztés iránt, és tartós változásokat akarunk elérni, akkor célszerű egy intenzívebb formát választani. Egy erősebb elakadás is ok lehet arra, hogy szakértőhöz forduljunk. Alkalmankénti konzultációk keretében vagy egyéni terápiás feldolgozó szakaszt kezdve hatékonyan folytathatjuk a belső munkát egy szakértővel.

Amennyiben elkezdünk egy hosszabb folyamatot akár önismereti céllal, akár pszichoterápiában, gondoskodjunk arról, hogy a mindennapi életünk minél több része folyamatosan működőképes maradjon. Ebben az időszakban hirtelen felindulásból fontos kapcsolatainkat ne tegyük ki hangulatingadozásainknak vagy érzelmi válságunknak. Ha úgy érezzük, problémánk van valamelyik hozzátartozónkkal, húzódjunk egy kicsit hátrébb, amíg tisztázódik magunkban kapcsolatunk története és helyzete. Csak ez után érdemes tisztázó beszélgetéseket kezdeni szüleinkkel vagy más családtagjainkkal, és jelentősen változtatni a kapcsolaton.

Mit érzünk? (Érzelmi tudatosság)

Az önismereti munka tapasztalatai segíthettek abban, hogy az eddig feldolgozatlan élmények megérintődve a felszínre hozzák az elfojtott érzelmeket. Ebben az időszakban az érzelmek átélése és tudatosítása a legtöbb, amit tehetünk magunkért. Gyakran ezeket az érzelmeket csak életünk más eseményeibe belevetülve tudjuk megélni, amit úgy vehetünk észre, hogy a szokásosnál erőteljesebb érzelmi reakciókat adunk. Érdemes bizalommal hallgatni családtagjaink visszajelzését önmagunkról. Különösen már felnőtt gyermekeinkkel hasznos beszélgetni a közösen átélt élményekről.

Lehetőségünk van arra is, hogy érzelmi mintázatunkban egy újfajta tudatosságot érjünk el. Felismerhetjük valamelyik mindennapi reakciónkban vagy egy kapcsolatunkban azt az alapvető hatást, mely korábbi élményeink lenyomataként vésődött be. Ahhoz, hogy ezt ne csak felismerjük, hanem tényleges változást tudjunk elérni, gyakran nem elég magának az érzelmi reakciónak az átélése, fel is kell dolgoznunk és az életünkben szervült reakciót át kell alakítanunk – sokszor kemény munkával – egy hatékonyabb megoldásmóddá. Ezért tulajdonítunk kiemelkedő jelentőséget érzelmi életünk megmunkálásának.

Napló vezetése

A feldolgozási folyamat gondozása ebben az összefüggésben azt jelenti, hogy miközben tudatában vagyunk a bennünk zajló folyamatoknak, azokat ítélkezés nélkül, de nagy tudatossággal regisztráljuk. Vezessünk lélektani naplót, illetve rajzokban, festményekben rögzíthetjük az egyes állomásokat. Fontos az álmok felé irányuló tiszteletteli figyelem, álmainkat tekinthetjük lelkünk mélyebb, meg nem ismert területeiből, a tudattalanból érkező üzeneteknek. Használjuk naplónkat az álmok leírására, képeinek lerajzolására. Épp így fontos emlékeink részletes leírása, melynek során egyre inkább elidéződnek az egykor átélt érzelmek is. Ez segíthet abban is, hogy a múlt megtanult, de már feleslegessé váló érzelmi mintázataitól megszabaduljunk.

Lazítás – stresszkezelés

Ezt a folyamatot további eszközökkel is támogathatjuk, ha elsajátítjuk és gyakoroljuk a lazítás és a test tudatosságának módszereit. Szánjunk időt erre naponta, hogy ne jussunk el a teljes kimerültséghez vagy a megbetegedéshez.

Kapcsolatok

Gondozzuk sokkal tudatosabban kapcsolatainkat, vállaljunk felnőtt felelősséget azért, ahogyan viselkedünk akkor is, ha nehéz helyzetbe kerülünk. Ne várjuk a másiktól azt, hogy helyettünk gondoskodjon lelki jóllétünkről. Ugyanakkor érdemes először önmagunkban tisztázni, igazából mire is van szükségünk a másiktól. Ennek kifejezése megfelelő formában és az aktuális helyzethez illeszkedve fontos új színt hozhat a közös életbe. Kölcsönösség esetén jelentős fejlődésen megy keresztül ennek hatására a kapcsolat.

Földelés

Néha egyensúlyunkat veszítjük a lelki munka során, annyira befelé fordulunk, hogy elhalványulhatnak testi szükségleteink, vagy túlságosan kihúzódunk a kapcsolatainkból. Az egyensúly megzavarásának más jelei is lehetnek, figyeljünk ezekre. Hallgassuk meg barátaink vagy szeretteink erre vonatkozó tanácsát: ők kívülről látva életünket és együttérzéssel tele sokat segíthetnek abban, hogy a mindennapi életünket ne zavarja meg az önismereti vagy spirituális elkötelezettség. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy mindig ugyanolyanok maradjunk, de azt igen, hogy előzzük meg a súlyos kilengéseket. Sokszor ezt a folyamatot „földelésnek” nevezzük, a lelki-szellemi lebegésből vissza kell térnünk a földi valóságunkba.

Ilyenkor sokféle módszert igénybe vehetünk: szabályozott életritmus, kielégítő alvás, a kimerültség megelőzése. Táplálkozásunkat vizsgáljuk felül, ismerjük fel aktuális étkezési szükségleteinket. Végezzünk rendszeresen gyakorlati feladatokat is a háztartásban, sétáljunk sokat akár a tömegközlekedés helyett vagy szálljunk ki az autóból. Ha van rá lehetőségünk, műveljünk kiskertet és töltsünk el minőségi időt a természetben. Hasznunkra válhat a sportolás, mely lehetőség szerint szintén a természetben történjen, de legyünk óvatosak, kicsiben kezdjük, ha ez újdonság számunkra.

Testünk tudatosságának tulajdonítsunk fontos szerepet, figyeljünk arra, hogy elegendő mennyiséget igyunk, rendszeresen vegyünk egy-egy mélyebb levegőt, ülőmunka esetén is félóránként álljunk fel, váltsunk testhelyzetet, nyújtózkodjunk. Testünk meg fogja mutatni nemsokára, mire van szüksége, ne halogassuk a reagálást.

Meditáció

Megkülönböztetjük a pszichológiai munkába illeszkedő meditációt, melynek célja a mindennapi élet kiegyensúlyozása a spirituális úton végzett meditációs gyakorlatoktól. Az első közvetlenül, a második forma közvetve segíti tudatosságunk fejlődését és a feldolgozási folyamatot. A vallásgyakorlat vagy a spirituális út meditációjának célja inkább a transzcendencia felé irányul és legegyszerűbben talán úgy fejezhetjük ki, hogy szeretnénk meghaladni önmagunkat. Bármiféle meditációs gyakorlatot csak szakavatott vezetéssel végezzünk. Modern korunkban gyakran háttérbe szorul a transzcendencia kérdése, és sokan – nem ismerve a veszélyeket – túlságosan bátrak ezen a területen.