Egy napos önismereti sajátélményű csoportok a Perinatus Alapítvány szervezésében.

Ma már a perinatális (születéssel foglalkozó) tudomány egyértelműen bizonyítja longitudinális vizsgálataival, hogy születésünk alapvető mintázatokat képez, melyek befolyásolják későbbi komplex érzelmi működésünket. Nehéz elképzelni azt, hogy születésünk egyes mozzanatai mind-mind összefüggésbe hozhatók mindennapi életünkkel, örömeinkkel, fájdalmainkkal, hiszen semmiféle közvetlen tapasztalat, emlék nem segít ebben.

Munkánk során azt tapasztaljuk, hogy elakadásaink érzelmi feldolgozó folyamata segíthet kioldani olyan feszültségeket, melyeket születésünk óta hordozunk magunkban. Kidolgoztunk egy csoport sorozatot, mely születésünk térképének egy-egy részletét segít beazonosítani, feldolgozni és így érettebb viselkedési formákat kialakítani. A térkép egy tér-kép, mely belső utazásainkban, álmainkban sokszor tükröződik – ez lehet egyik nyomravezetőnk önismeretünk e titokzatos mélységeiben.

Öt fontos témát emeltünk ki, melyekre születésünk meghatározó befolyást gyakorol. Mindegyik összefügghet mindennapjaink érzelmi működésével. A témával foglalkozni azonban nem jelenti azt, hogy objektív tudásunk lesz születésünkről – de segíthet abban, hogy nyugodtabbak, tettrekészebbek, boldogabbak legyünk, kapcsolatainkban harmónia sugározzon.

Az egyes részek egymással nincsenek közvetlen összefüggésben, külön – külön látogathatók. Valamennyi csoporton használjuk a megosztás, a vezetett imagináció és a rajzolás módszerét. Segíthet, ha álmainkról naplót vezetünk. Az egyszerű testmunka gyakorlatok utat mutathatnak rejtett nehézségeink és vágyaink felfedezéséhez.

Egy-egy csoporton való részvételt ajánljuk azoknak, akik érdeklődnek a téma iránt, és azoknak is, akik születésükkel szeretnének foglalkozni. Melegen ajánljuk élményeik feldolgozására azoknak is, akik már részt vettek születéssel foglalkozó csoporton. Ebben az esetben az ismétlés elmélyíti és szilárdabbá teszi a változásokat.

A csoportok anyagát kidolgozta Orosz Katalin klinikai szakpszichológus, transzperszonális terapeuta vezetésével a Perinatus teamje.

Változás

Ahogyan változunk, amilyen nehezen vagy könnyedén rugaszkodunk el régi, megszokott környezetünktől, és kerülünk új munkahelyre, teremtünk otthont vagy új környezetet, az összefügghet születésünk mintázatával is. Születésünk életünk első nagy változása, mely mintha energetikailag és érzelmileg meghatározná későbbi változásaink módját. Ragaszkodunk-e akár túlságosan is sokáig ahhoz, ami régi, vagy könnyedén, szinte szívtelenül röppenünk tovább? Sokszor érthetetlen kitérőket teszünk vagy éppen tehetetlenül vergődünk egy döntés előtt. A csoporton megvizsgáljuk, hogyan is történik velünk a változás, hogyan tudunk jobban felkészülni életünk fontos pillanataira.

Kötődés

A magzat már egészen kicsi korában egy külön szervet növeszt, hogy létrehozza az életben maradásához szükséges kapcsolatot. A köldökzsinór és a méhlepény születésünkkor feleslegessé válik, kötődésünk egyfajta lelki köldökzsinóron keresztül, az etetés és gondozás fizikai kontaktusát kiegészítve alakul ki. Ez a lelki köldökzsinór, mely édesanyánkhoz és családunkhoz fűz bennünket, fokozatosan alakul át egészséges kötődéssé, kapcsolódási készséggé. Felnőtt korunkra ez képezi alapját felelősségvállalásunknak, házastársi kapcsolatunknak és a világ iránti bizalmunknak. A csoporton végigkövetjük kötődéseinket, hogy a felesleges nehézségektől lassanként megtisztítsuk kapcsolatainkat, úgy tudjunk szeretni, hogy azt a másik ember is érezze.

Gyász

Ha azt halljuk, veszteség, gyász, mindannyian súlyos fájdalmainkra gondolunk, elvesztett szeretteinkre, be nem teljesült reményeinkre. Nehéz elképzelni, hogy a kisbaba ragyogó mosolya, tejszagú cuppogása mögött a gyász fájdalmával is küszködik kicsiny lelke. Azt hisszük, „csak” a hasa fáj, pedig sokszor elvesztett biztonságát siratja, az anyaméhből való kilépés veszteségét próbálja elmondani a saját nyelvén. Talán nehezen érhető tetten a baba gyásza felnőtt mindennapjainkban, de ezen a csoporton érthetetlenül nehéz fájdalmainkon dolgozhatunk.

Határok

A születés szót átfogalmazhatjuk a „határok átlépése” kifejezésre. A határ két oldalán egészen különböző lehet a helyzet. Amikor a házból kilépünk a kertbe, megváltozik a tér tágassága, a védettség érzése, és egészen mást teszünk kint, mint bent. Kapcsolataink is bonyolult határok között zajlanak. Tudjuk-e tiszteletben tartani a másik ember igényét, tudunk-e nemet mondani, amikor arra van szükség, és tudunk-e merev határainkon ajtót találni, ha meg kell vigasztalnunk valakit? A csoporton megvizsgáljuk énünk határait, és azokat a készségeinket, melyek néha önkéntelenül, máskor tudatosan segítenek határaink egészséges fenntartásában, formálásában.

Érintés

Magzati korunkban folyamatos áramlásban élünk. Az édesanya teste és a magzatvíz állandóan körülveszi, gyengéden simogatja a magzatot. Megszületésünk után ennek folytonossága egyik pillanatról a másikra megszakad, és túlságosan kevés érintésben van részünk. Megtörténhet, hogy a születés után a kisbaba a hiánytól, a rossz érzéseitől fokozatos elszigetelődéssel szabadul meg. Nagyon sok felnőtt van, aki a természetes emberi közelséget, érintést nehezen tudja elfogadni, nem esik jól számára. Mások örömmel ölelik meg egymást, keresik a közelséget és az intimitást. Hangulatunktól, életkorunktól, tapasztalatainktól függően sokféleképpen reagálunk az érintésre. A csoporton az érintéssel kapcsolatos kérdéseink és szükségleteink kerülnek a fókuszba.

Gyakorlati tudnivalók valamennyi csoportra

Helyszín: Perinatus Alapítvány, 1027 Bp, Frankel Leó út 5., mgfszt. 5.
Résztvevők: a csoport létszáma 6-14 fő.
Előzetes interjú nem szükséges, de külön kérhető.
Érdeklődés és jelentkezés: Perinatus Alapítvány