Orosz Katalin és Dániel Éva a fenti címen előadást tartanak olasz nyelven magyar tolmácsolással Firenzében, az Istituto di Psicosintesi-ben november 7-én 18 órakor. A részletes leírás elább található. Az előadás zoom-on követhető lesz, a közvetítési linkről vagy közvetlenül itt lehet érdeklődni: istituto@psicosintesi.it vagy pedig a kheiron@kheiron.org címen tudunk között tudunk aznap információt adni.
Szeretjük-e anyánkat?
Hogyan hat az anyai viselkedés a magzatra és a felnövekvő gyermekre?
A kérdés nem azt vonja kétségbe, hogy felnőtt emberként tudjuk-e szeretni anyánkat. Inkább azok a kérdések fontosak:
- hogyan hat az anya a magzatra a várandósság alatt,
- mit él át a szülőcsatornában a születés során a magzat,
- hogyan éli meg azokat a perceket, órákat, ami közvetlenül a születés utáni első napon történik, különösen, ha elválasztják az anyjától,
- Mindez hogyan befolyásolja az anya-gyermek kapcsolatot?
Ezek a történések optimális esetben támogatják a gyermek változásának folyamatát. Ha azonban ebben az érzékeny és teljesen kiszolgáltatott időszakban traumát él át a magzat ill. az újszülött, akkor az nyomot hagyhat, ami gyakran egy életen át elkíséri.
Mindezt természetesen a gyermekkori szeretet, amit édasanyjától kap, a mindennapokban korrigálhatja, felülírhatja a korai tapasztalatokat, de nem biztos, hogy képes magát a traumát is meggyógyítani. Sajnos, sok-sok keserűséget okoznak a korai traumák anélkül, hogy bárki ténylegesen megértené, honnan származnak a nehézségek. Így pedig forog tovább a kerék, és a következő generáció is hordozza a lenyomatokat az anyai viselkedés bizonyos pontjain.
A probléma elméleti kifejezéséhez szétválasztottuk az anyai tapasztalatokat 2 részre:
Az anyának az a része, aki a magzatot kihordja és megszüli, a belső anya. A külső anya az, aki kialakítja a babával a személyes kommunikáción, a testbeszéden keresztül a gondozó anyai kapcsolatot. Tragikus, hogy ez a két tapasztalat nem mindig fedi egymást.
*****
Az előadásban esetek bemutatásával szeretnénk elindítani a gondolatokat, melyek azonban nem állnak meg a problémás kapcsolat nehézségeinek felismerésénél, hanem segítenek a felismerésben és a saját hiedelmek átértékelésében. Hiszen öncélúan nem szabad a sebeket feltépni, hanem a megértésen keresztül más megvilágításba kerül maga az átélt traumatikus élmény.
Ilyen gyakori eset példaként az, hogy az anyától elkülönítik az újszülöttet. Ez a baba szempontjából a súlyos magára hagyást jelenti, hiszen nem tud arról, hogy majd egyszer megint találkoznak. Néhány óra keserves sírás neki a halálos veszedelem kifejezése, amiből nincs más megoldás, mint az anya védelme. Nem csodálkozhatunk azon, hogy szorongássá váló tapasztalata egy életen át elkísérheti.
*****
Az egy napos workshopon saját érzéseinkkel dolgozunk, hogy választ kapjunk arra a kérdésre: tudom-e szorongásomat csökkenteni, tudom-e felismerni az anyához fűződő sokszor érthetetlen, apróságnak tűnő, mégis nehéz érzést oldani. A pszichoterápiás csoport segít az élet főáramába visszatérni, a következő hónapokban fokozatosan oldódnak a témával összefüggő, akár fel nem ismert tünetek is.
Do we love our mothers?
How does maternal behavior affect the fetus and the growing child?
The question does not call into question whether we can love our mothers as adults. Rather, the important questions are:
- how does the mother affect the fetus during pregnancy,
- what does the fetus experience in the birth canal during birth,
- how does it experience the minutes and hours immediately after birth, especially if it is separated from its mother,
- how does all this affect the mother-child relationship?
In the best case scenario, these events support the child’s process of change. However, if the fetus or newborn experiences trauma during this sensitive and completely vulnerable period, it can leave a mark that often lasts a lifetime.
Of course, the love the child receives from its mother in childhood can correct and override these early experiences in everyday life, but it may not be able to heal the trauma itself. Unfortunately, early traumas cause a great deal of bitterness without anyone really understanding where the difficulties come from. And so the wheel keeps turning, and the next generation also carries the imprints of certain aspects of maternal behavior.
To express the problem in theoretical terms, we have divided maternal experiences into two parts:
The part of the mother who carries and gives birth to the fetus is the inner mother. The outer mother is the one who forms a personal communication with the baby and a caring maternal relationship through body language. It is tragic that these two experiences do not always coincide.
*****
In this presentation, we would like to use case studies to stimulate thought, not only to recognize the difficulties of problematic relationships, but also to help in the process of recognition and reevaluation of one’s own beliefs. After all, it is not our goal to reopen old wounds, but rather to shed new light on traumatic experiences through understanding.
A common example of this is when a newborn is separated from its mother. From the baby’s perspective, this means being left alone, as it does not know that they will meet again someday. A few hours of bitter crying is an expression of mortal danger, for which there is no other solution than the protection of the mother. It is not surprising that this anxiety-inducing experience can accompany the child throughout their life.
*****
During the one-day workshop, we work with our own feelings to find answers to the questions: Can I reduce my anxiety? Can I recognize the often incomprehensible, seemingly minor, yet difficult feelings associated with my mother? The psychotherapy group helps us return to the mainstream of life, and in the following months, even unrecognized symptoms related to the issue gradually disappear.
